A közösségi média az a felület, ahol nyilvánvalóvá tesszük, hogy mennyire vállaljuk fel magunkat, az érzéseinket, a tetteinket, és hogyan viszonyulunk másokhoz. Az, ahogyan itt megjelenünk, egy benyomást alakít ki más emberekben, amely hatással van a rólunk kialakult képre, az énmárkánk építésére és a kapcsolatainkra is.

Bármennyire is magától értetődő az online felületek használata, azért érdemes néhány dologra figyelemmel lenni. Ebben segít a Netikett, ami az internetes kommunikációra vonatkozó illemszabályokat, viselkedési normákat foglalja magában.

Valódi név és profilkép

Ne rejtőzködjünk, merjük felvállalni a saját nevünket és arcunkat a véleményünk megformálásakor. A profil akkor hiteles, ha nem túl régi a fotó, felismerhetőek vagyunk rajta, és illeszkedik a személyiségünkhöz, aktuális státuszunkhoz, hivatásunkhoz. Komolytalan, amikor álnéven, vicces állatfigurával, szuperhős profillal megjelenő személyek kommentelnek minden visszafogottság és jóindulat nélkül. Ez minden esetben visszatetszést, bizalmatlanságot vált ki, és hamarabb is ragadtatja el magát az illető.

Kapcsolatfelvétel

Noha az online térben a kapcsolatfelvétel sokkal lazább, mint az offline világban, ügyeljünk arra, hogy nem mindenki örül annak, ha ismeretlenül bejelöljük. Ez lehet az egyik oka annak, hogy az illető nem jelöl vissza. Ha személyes ismeretség nélkül jelölünk be valakit, akkor a jelölés után írjunk legalább egy mondatot, hogy mi az a közös szál, érdeklődési kör, ami miatt szeretnénk felvenni vele a kapcsolatot. Ezt követően nagy valószínűséggel már nem fogunk elutasítással találkozni. Az online kapcsolatfelvételnél is érvényesül tehát az az illemszabály, hogy legyünk tapintatosak.

Posztok közzététele

Senkit nem érdekel a semmitmondó, sokadik bejegyzés. Kérdésként merül fel, hogy mennyi az az optimális poszt, ami még hasznos és nem untat másokat. Maximum napi egy-kettő. Egy poszt attól lesz érdekes, ha fontos, hasznos vagy szórakoztató. Mielőtt közzéteszünk valamit, érdemes ezt a három kritériumot végig gondolni. Ha egyik szempontnak sem felel meg a közlendőnk, akkor mérlegeljünk, hogy valóban meg kell-e osztani az adott témát az egész világgal, tehát az online térben is alkalmazzuk a valós életre vonatkozó illemszabályokat, melyek alapja az önuralom, az önkontroll.

Lényegre törő, tömör bejegyzések

Az emberek már nem szeretnek litániákat olvasni, akár e-mailes kommunikációról, akár a közösségi médiában való kommentelésről van szó. Egy idő után elveszíti az érdeklődését, és nem olvas tovább. Ha pedig látja, hogy túl hosszú a bejegyzés, el sem kezdi olvasni.

Kontrollálatlan, bántó nyelvhasználat

Uralkodjunk magunkon a kommentek megfogalmazásakor, az online énünk tükrözze a valódi énünket. Ne legyünk szókimondóbbak, mint amilyenek a valóságban lennénk, ha az illető, akivel kommunikálunk, szemtől szemben előttünk állna.

Felelősség, igényesség

Csak olyan véleményt, hozzászólást írjunk, amit személyesen is elmondanánk, illetve amiért később is felelősséget tudunk vállalni. Ahogy Esterházy Péter találóan megfogalmazta: „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Legyünk igényesek, ne ugyanazon a színvonalon reagáljunk, ahogy az előttünk szóló tette, inkább emeljünk a kommunikáció színvonalán.

„A stílus maga az ember!”

Buffon gróf megfogalmazása nagyon találó az online térre vonatkozóan is, tehát ahogyan írunk, ahogyan a közösségi médiában megnyilvánulunk, az a saját stílusunkat, egyéniségünket fejezi ki. Kerüljük a trágár szavakat, s ne hagyjuk, hogy az indulataink befolyásoljanak. Nagyon sokan felbátorodnak attól, hogy azt hiszik, az online térben bármit lehet mondani, bárhogyan lehet reagálni. Mindent meg lehet mondani, de nem mindegy, hogy hogyan. Ez fokozottan érvényes az online kommunikációra is. Ahelyett, hogy rögtön lehurrogjuk és elküldjük melegebb éghajlatra a másikat, kezdhetjük így is például: „nekem ezzel kapcsolatban az a véleményem”, „én ezt egészen másképp látom”, „én úgy gondolom, hogy”, „érdekes meglátás, de nekem az a tapasztalatom”.

Kritika

Nem szükséges reagálunk minden olyan posztra, amivel nem értünk egyet. Sokszor azért érezzük azt, hogy a közösségi médiahasználat nagyon elburjánzott, közönségessé vált, mert az emberek gyakran gondolkodás nélkül, nyomdafestéket nem tűrő módon fejezik ki azt, hogy nem értenek egyet az illetővel. Ami elfogadható és célravezető, az az építő kritika, tehát, először valamilyen pozitívumot, értéket emelünk ki, és utána jelezzük azt, amit nem tartunk helyesnek, de ne a bántás, hanem a jobbító szándék érződjön. Ezáltal sokkal udvariasabb hatást érünk el, és teljesen más szinten folytathatjuk a kommunikációt.

Cégimázs, szervezet képviselete

Nagyon visszatetsző az, amikor szakmájukban hiteles személyek a személyes közösségben kulturáltan viselkednek, a közösségi platformokon viszont kioktató, vulgáris, trágár, vagy másokat megbántó kommenteket tesznek közzé. Nem gondolnak arra, hogy ezzel saját cégük sikerét veszélyeztethetik. Az emberek ugyanis érzelmileg is kötődnek egy-egy céghez, annak képviselőjéhez, s egy-egy kulturálatlan megnyilvánulást látva elveszíthetik a bizalmukat az adott személyben, aki egy céget, szervezetet képvisel. Az illető így nemcsak magát, a szervezetet is lejárathatja az ügyfelei előtt.

Gondoljunk bele, hogy egy adott cég, szervezet rengeteg pénzt és energiát fordít a marketingre azért, hogy ismertebb legyen, valamint a terméke, szolgáltatása iránt szimpátiát ébresszen az emberekben. Közben pedig a cég vezetője, képviselője vagy alkalmazottja meggondolatlan, kulturálatlan kommentjeivel rombolja a cég tekintélyét és hírnevét.

A kulturálatlan kommunikáció eredménye

Aki kulturálatlanul kommunikál, azt egy idő után le is tiltják az adott oldalról vagy csoportból. A közösség így védekezik azokkal szemben, akik az alapvető viselkedési és kommunikációs normákat nem hajlandók betartani.

Érdekes, hogy régen, az internet előtti korban hasonlóan a kiközösítést alkalmazták azokkal a személyekkel szemben, akik nem tartották be a kulturált viselkedésre vonatkozó illemszabályokat egy bizonyos társaságban. Tehát csak azok a személyek tartozhattak bizonyos körökhöz, akik az adott társasághoz méltó viselkedést tanúsították. Aki nem illeszkedett ebbe, azt nem fogadták be maguk közé.